Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Foci-ábécé - 3. rész

2009.07.15

C mint csoda

 

 A csoda olyan esemény, amelyet nem tartunk lehetségesnek vagy valószínűnek tapasztalataink és ismereteink fényében. A csodát ezért főleg különböző vallások hívői élik meg, fogadják el és magyarázzák úgy, hogy az az isteni és/vagy természetfeletti erők munkájának eredménye - olvashatjuk a Wikipédia Csoda cimű szócikkének bevetőjében a pontos definíciót. A csodát ... főleg különböző vallások hívői élik meg, fogadják el ... - ha elfogadjuk a futballt vallásnak - márpedig miért ne hihetnénk pl. közösségteremtő erejében -, akár kiváncsiak is lehetünk, mik voltak a labdarúgás világának csodái. Nézzük...

 

 Az első helyre kívánkozik a berni csoda néven ismert 1954-es vb-döntő, amelyen - ki ne tudná - az NSZK válogatottja 3:2-re legyőzte a magyar Aranycsapatot.Puskás Ferenc, akit a világbajnokság legjobb játékosának választottak  Sebes Gusztáv együttese négy éve tartó veretlenségi sorozata végén, valamint az '52-es olimpiai aranyérem és az 'Évszázad mérkőzése' után minden idők egyik legjobb csapatának számított (és számít ma is), ám a döntőben óriási meglepetésre (itthon csalódottságra, dühre, Nyugat-Németországban örömre) Puskásék elvesztették a legfontosabb mérkőzésüket. Az okok között szoktunk hallani az esős időről, a német stoplikról, az angol játékvezetőről, Sebes kapitány rosszul összeállított kezdőcsapatáról, a szállodánk előtti éjszakai koncertről, a futballistáink éjszakázásáról, a nehéz sorsolásról, Puskás sérülésének kétes gyógyulásáról, a vezetők ügyetlenségéről és sok minden másról, ám véleményem szerint Buzánszky Jenőnek, a csapat hátvédjének teljesen igaza volt, amikor a következőket mondta: Tehát a végén majdnem azt lehet mondani, hogy semmi sem stimmelt. Magyarázhatja így az ember és úgy, de az igazságot kideríteni úgysem lehet. Sebes elméletileg jól sakkozott, de a gyakorlat nem őt igazolta...

 

 Az előző bekezdésben ismertetett 'csodához' hasonló még nem történt, és lehet, hogy nem is fog többé történni futballpályán - de a berni mérkőzés 50 évvel későbbi 'visszavágója' is érdekes csoda-szempontból. A kaiserslauterni stadionban (amelyet az '54-es német együttes csapatkapitányáról, Fritz Walterről neveztek el) 2004. július 4-én rendezték az Eb-re készülő Nationalelf és a Lothar Matthäus vezette magyar válogatott találkozóját, melyen a magyar csapatból 22 játékos hiányzott ilyen-olyan (legyünk naívak: nem mondvacsinált) okokból kifolyólag, ám a szedett-vedett tizenegy Torghelle duplájával 2:0-ra legyőzte a gálára készülő házigazdákat...

 

 Most pedig itt az ideje kiszakadni a magyar-német csodák bűvköréből, és körülnézni - például a Bajnokok Ligájában!A síró óriás. Janckert Lizarazu vigasztalná   A döntők közül kettőt mindenképpen érdemes felidézni; kezdjük is az 1999. május 26-án lejátszott Bayern München-Manchester United fináléval. A meccs úgy indult, ahogyan azt még talán a legvérmesebb bajor drukkerek sem merték a találkozó előtt feltételezni: csapatuk Mario Basler szabadrúgásgóljával már a 6. percben megszerezte a vezetést. A német csapat a második félidőben könnyedén növelhette volna előnyét, ám Basler és Jancker próbálkozásait is hatástalanította a kapufa. Sami Kuffour, a Bayern kőkemény ghánai hátvédjeMajd eljött a 91. perc, és egy szögletet követő kavarodás után (már Peter Schmeichel kapus is előrement fejelni) Teddy Sheringham révén egyenlített a United. Sőt, bő egy perccel később Beckham újabb szögletét Sheringham a rövid oldalon megcsúsztatta, Solskjaer a hosszún pedig a hálóba pofozta! Noha már a Bayern színeiben pompázó szalagok is felkerültek a trófeára (az ünnepléshez), a német csapat játékosai összetörten rogytak Collina játékvezető hármas sípszavára a gyepre - elvesztettek egy már 'szinte' megnyert BL-döntőt...

 

 Hasonlóképpen érezhettek a Milan futballistái szinte napra pontosan hat évvel később, a 2004-2005-ös BL-szezon fináléjának végén; az első félidőben Maldini egy és Crespo két góljával 3:0-ás előnyra tettek szert, ám elhitték, hogy már megnyerték a meccset. Nos, nem: a második negyvenöt percből mindössze 15 telt el, és a Liverpool kiegyenlített - majd a tizenegyespárbajban megnyerte a kupát!

 

 Minden csoda három napig tart - szól a mondás, ám akik végignézték a 2008-as Európa-bajnokságot, ebben nem feltétlenül hisznek. Ezen a tornán ugyanis a török válogatott valami olyan elképesztő küzdőszellemről, mentalitásról, fanatizmusról adott tanúbizonyságot, amihez fogható nagyon-nagyon ritka a futball világában - is; vagy csak egymás után több meccsen is csodát tettek? Először - a második csoportfordulóban - Svájc volt az áldozat. A helvétek szerezték meg a vezetést, de Törökország a második félidő elején egyenlített, majd a 92. percben Arda Turan megpattanó lövése kikötött a svájciak kapujában. Ennek a győzelemnek köszönhetően Fatih Terim csapata egy Csehország elleni győzelemmel továbbjuthatott a csoportból - ám az a meccs sokáig úgy tűnt, hogy a törökök vereségével fog végződni. De 0:2 után előbb Arda szépített, majd Nihat 87. és 89. percbeli találataival fordított a félholdas csapat - az egyenlítő gólt egyébként a világ egyik legjobb kapusának számító Petr Cech kapitális hibája következtében szerezték!  De még ennek a mérkőzésnek sem volt vége: a 92. percben ugyanis kiállították Volkan kapust, és mivel a Terim-csapat már mindhárom cserelehetőségét kihasználta, Tuncay Sanlinak kellett a hátralévő időre a kapuba állnia - de nem kapott gólt, csapata pedig ezzel bejutott a legjobb nyolc közé, ahol a horvátok vártak Ardáékra. Horvát játékosok az elvesztett tizenegyespárbaj utánA találkozón 119 percig tartott a gólcsend, akkor aztán Rüstü kapus bakiját Ivan Klasnic használta ki, megszerezve a vezetést a horvátoknak. Véget ért a török csoda? - kérdeztük, de nem: a 122. minutumban (a hosszabbítás hosszabbításának a hosszabbításában) Semih Sentürk egy bombagóllal egyenlített! A tizenegyespárbajt a törökök bírták jobban idegekkel, 3:1-re nyertek, és már a legjobb négy között jártak! Eddigre azonban már a törököktől szinte egy teljes csapatnyi labdarúgó volt játékképtelen sérülések, eltiltások miatt, mitöbb, az is felvetődött, hogy a harmadik számú kapus, Tolga Zengin csatárként lép majd pályára. Erre végül nem került sor, ám Törökország így is helytállt: megszerezték a vezetést, majd 1:2 után Semih révén a 86. percben egyenlíteni tudtak. Az már maga lett volna a csoda, ha kiharcolják a hosszabbítást, ám végül nem így történt: Philipp Lahm a 90. (!) percben a döntőbe lőtte Németországot...

Források:

 

A következő részben: Diego Maradona...

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kedves olvasók! Remélem, tetszett a cikk! Vagy mégsem? Akár így, akár úgy, várom véleményüket - írjanak hozzászólást az oldal alján!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.